Mikor egy este otthon egyedül talál,

Az ablakon kinézel, de semmit se látsz,

Mondd, gondolsz-e rám?

Mikor a napok léggömbjében az idő elszivárog,

És elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza,

Mondd, gondolsz-e rám?

Megteszel mindent, úgy csinálsz, mintha élnél,

Órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne szád,

Mondd, gondolsz-e rám?

Mit elvettél magadtól, nem kapod ajándékba vissza,

Imád az égbe, hallgatásod a földre száll,

Mondd, gondolsz-e rám?

S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok,

Magadat a tükörben oly öregnek látod,

Mondd, gondolsz-e rám?

Tested áruként a holnapnak kínálod,

És napról napra árulod el titkaid másnak,

Mondd, gondolsz-e rám?

Mikor szerelmes kutyák vonítanak az éjben,

Te egyedül gömbölyödsz fészkedbe,

Mondd, gondolsz-e rám?

Pedig várod, hogy az élet újra rád találjon,

De legbensőbb titkaid, nem érti új barátod,

Mondd, gondolsz-e rám?

Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden,

Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben,

Igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek,

S a madarak messzi délről lassan hazatérnek.

S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el,

Fáradt éjszakában, tudod, álmatlan a csend,

De hajnalban a derengés új reményt üzen,

Éhes madár a reggel, az emlék megpihen,

Akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el.